1.fejezet
- Mabel !Mabel,ébresztő elkésel a suliból!- hallom anyám izgatott hangját.Hát persze hogy izgatott a mai nap nagy nap neki.
-Anya…felöltözök és megyek le.5 percet kérek.-motyogtam kómásan
- Rendben,de siess.-És ezzel kiment.Hallottam ahogy lemegy a lépcsőn.Amint vége a dobogásnak elkezd pörögi az agyam.
Egy unalmas hétfő. Ugyanolyan lesz mint a többi.Unalmas tanárok,unalmas osztálytársak.Csak két barátnőm van.Ők talán majd érdekesebbé teszik a mai napom.Talán felvidítanak…de álljunk meg egy percre. Miért vagyok szomorú??És miért gondolom úgy hogy a mai nap unalmasnak ígérkezik,mikor anya ma mutatja be újdonsült barátját?!Boldognak kéne lennem .Igen.Ma egész nap mosolyogni fogok.
Felkelek az ágyamból és át támolygok a fürdőszobámba.
Hála Istennek nem aludtam el a hajam.Enyhén göndör…vagyis inkább hullámos.Csak meg kell fésülnöm és kész is van.
Mikor végeztem a hajammal átmentem a szobámba és kinyitottam a szekrényem.Nem válogatok sokat.Egy farmer és egy lila póló megteszi,hisz csak iskolába megyek és amúgy sem szeretem a feltűnő ruhákat.
Még visszamentem a fürdőbe még egyszer megfésülni a hajamat,felkaptam a táskámat és lerobogtam a lépcsőn. Mivel tegnap este bepakoltam,ma már nem kell ezzel is foglalkoznom. Érzem a vajas pirítós és az epres tea illatát. Anya a konyha asztalnál ül és rám vár.
-Szia.Tényleg gyors voltál.Máskor egy óra szokott lenni.- mosolyog rám anya és nekikezd a reggelinek.
-Igen?Nekem nem tűnik olyan soknak.És amúgy is ma van a nagy nap, amikor bemutatod a pasidat.És ha már itt tartunk. Mondhatnál róla valamit. Mondjuk,hogy hány éves?!- Nem értem.Semmit nem árult el róla.Még a nevét sem tudom.Azt mondja állandóan hogy majd amikor találkozok vele mindent megtudok. Nem értem hogy ez miért jó.
- Már kismillószor elmondtam hogy,ha találkoztok mindent megtudsz.De ha ennyire érdekel annyit elmondok hogy gazdag J.- hát ha úgy vesszük ez végül is jó dolog.Bár nem úgy ismerem anyát,de azért rákérdezek.
-Ugye nem csak a pénzéért vagy vele?!Meg ne sértődj,de tudnom kell.-félek a válaszától.
- Na de Mabel!- ajajj - Hogy gondolhatsz ilyet?!
-Anya könyörgöm én nem gondoltam ilyet csak tudnom kell.Nem is feltételeztem semmit,csak felvetődött bennem amikor azt mondtad hogy gazdag…Ne haragudj rám!-megbántottam.Szuper.Más nem is hiányzott csak az hogy ma,pont ma haragudjon meg rám.
-Nem haragszom.Viszont rosszul esett amit mondtál.Azt hittem ismersz ahhoz elég jól,hogy tudd sosem lennék együtt csak azért valakivel,mert gazdag.- mondhatja anya hogy nem haragszik hallom a hangján hogy igen.Sajnálom,nagyon sajnálom,de tudnom kellett.
- Jól van,anya.Én most indulok.Nem szeretnék elkésni- vagyis inkább nem szeretném elrontani a napját.
-Oké,szia.-Nem válaszoltam,elindultam az iskolám felé.Nincs messze,így gyalog járok.Bár mehetnék kocsival is de nem szeretek.Így van időm gondolkodni és mivel ma van is min ezért jó hogy nem kaptam fel a kocsi kulcsot induláskor.Ajjajj.Most esik le.Mivan ha anya új barátja nem éppen a közelben lakik.Nem akarok megint költözködni,már megszoktam ezt a helyet.Két éve költöztünk ide,akkor is anya egyik barátja miatt,akivel persze az ideköltözés után három hónappal szakítottak. Ryan-nek hívták és csak egy átlagos férfi volt.Sem jóképű,sem gazdag,semmi extra.Viszon ez csak a külső.Én utáltam. Kibírhatatlan volt,sose volt közös téma és ahogy láttam ő sem bírt engem.Remélem anya mostani barátjával ez másképp lesz.
Mindjárt odaérek ahhoz a rejtélyes házhoz,amitől mindig megborzongok.Ablakai betörve,az ajtón viszont egy rozsdás lakat függ.Még a függöny is fönt van az túlélte,bár már a fele nincs meg.Egyszer Maya az egyik legjobb barátnőm benézett az ablakon és azt mondta,csak nyitott és üres szekrények vannak ott.Meg egy csapóajtó.Aztóta is nagyon foglalkoztatja a dolog,hogy mit rejthet.Kérte is hogy menjek el vele és nézzem meg,de már a ház látványától is irtózom nemhogy még bemenjek oda.Pláne,hogy megnézzem,mit rejt a csapóajtó…Biztos,hogy nem!Nem hiszek semmilyen természet feletti lényben,de akkor sem!Mondjuk már megfordult a fejemben,de nem.Nem fogok oda bemenni.
Áh,már látom az iskolát.Messze vagyok attól a háztól,szerencsére.
Hát ennyi lenne.Ha látom hogy olvassátok a blogot,hozom a 2. fejezetet!
Sziasztok!
